Ha valaki még csak most ismerkedig a téli sportokkal, akkor íme, egy kis történelmi áttekintés a síelésről.
Történet
A kutatások szerint mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt az Altáj-hegység, a Bajkál- és az Onyega-tó környéke lehetett a sí őshazája. Az Ázsiából vándorló nomád törzsek "hozták" aztán magukkal Európába, ahol először Skandináviában honosodott meg.
Az ősi forma - a hótaposó kerek hótalp - az előrehaladást szolgálva módosult: megnyúlt és hátrafelé keskenyedett. Az elejét felkunkorították, hogy ne merüljön a hó alá, a keskenyedés ellensúlyozására pedig egyre hosszabb lett. (A karéliai lécek például 250-280 cm-esek voltak.) Évezredeken át csak járásra és futásra használták, mígnem a norvégok rájöttek, hogy alkalmas dombhátakon ugrani is lehet vele. Mégis sokáig közlekedésre, vadászatra, valamint nem ritkán háborúskodásra használták Skandinávia népei.
A múlt század második felében (a modern sportmozgalom világjelenséggé válásával párhuzamosan) a sport, a vetélkedés eszközévé kezdett válni. Az 1870-es évektől gomba mód alakultak meg a síklubok Norvégia szerte és a sísport úttörői egyre gyakrabban mérték össze tudásukat hivatalos versenyeken. A világ figyelmét azonban a hírneves sarkkutató, Fridtjof Nansen teljesítménye terelte Norvégia nemzeti sportjára. A fiatal norvég utazó expedíciójával 1888-ban kelt át Grönland jégárakkal, hóval borított sarkvidéki fennsíkjain. Nem kis mértékben "Paa Ski over Grönland" c., 1890-ben megjelent könyve hatására hatalmas síélet kerekedett Európa-szerte.
Szabadidős sízés
A síelés népszerűsége a századfordulótól Európa-szerte nőttön-nőtt. Részben mert csodálatos érzés a havas lejtőkön tempót és irányt uralva siklani, jelentős részben pedig azért, mert (a sífutással ötvözött lesiklás) a téli harcászat nélkülözhetetlen eszköze, ezáltal kiképzési, sőt iskolai oktatási anyag is lett egészen a II. világháború végéig. A század második felétől járványként terjedt el világszerte a szabadidős sízés. Egyúttal az idegenforgalom egyik legjelentősebb tényezőjévé vált a síüdülés, vagy másként síturizmus.
A szabadidős sízésben elsősorban az un. lesiklás vált népszerűvé, csak a század utolsó harmadában fejlődött - hazánkat kivéve - hasonlóan tömegessé a sífutás. A gravitáció "hajtóerejére" alapozott, bonyolult mozgássorokból álló lesiklás, amit eredetére utalóan alpesi ágnak is neveznek, lényegesen nehezebben tanulható és költségesebb is mint a sífutás.
idézet innen
Persze ki lehetne fejteni ezt sokkal bővebben, de kezdetnek úgy gondolom ennyi is elég. Akinek esetleg felkeltetem az érdeklődését, annak ajánlom figyelmébe azt a sítábort
, melyet előző bejegyzéseimben már beharangoztam. Megjegyzem ha valaki nagyon amatőr, annak lehetősége lesz oktatáson is részt venni.
